A találkozás
"Kérlek..segíts nekem, nem találom helyem"-beszél magában egy lány, miközben álmodik, nem tudja mit beszél, de furcsállja, mert mintha valakihez beszélne úgy szűri le.
"Nem segíthetek neked, magadnak kell megtalálnod az utad"-mondja egy sötét alak a lány álmában nem messze áll tőle, a hangja alapján egy férfi.
"Hogy érted ezt?. Nem értelek".-mondja a lány az álmában
"Mindent a maga idejében. Mindent megfogsz tudni, csak idő kérdése."
"De..de.. én most akarom megtudni.."-erősködik a lány.
"Nem lehet.."-a férfi hangja kezd eltűnni, a lány már nem hallja.
/Reggel 5 óra/
A lány még mindig alszik, nem hallja, hogy épp nyitódik az ajtó, és egy egyenruhás fiú jön be az ajtón, odamegy a lány ágya mellé, a haját kisimítja a szeméből, felsóhajt.
~Csodálkozom rajta, hogy hogy bírta ki eddig.. az az idióta megint elutasította.. de esküszöm az életemre, ha megtalálom lesz ne mulass..~-mérgelődik a fiú, szőke haja fénylik a beáramló fénytől, ami a félig leeresztett redőny mögül jön.
A lány hamarosan felébred, meglátja a fiút, oldalra dönti a fejét.
"Te ki lennél?.. és mit keresek itt?.. tudtam, hogy valami nem stimmel..de azt nem, hogy ennyire rossz a helyzet."-mondja még félkómásan a lány.
"Arthur Kirkland vagyok, de ha az könnyű neked hívhatsz Angliának"-mosolyodik el a szőke fiú.
"Ööööhm..ahaaa...Én...asszem Akame vagyok.. bár már nem emlékszem a nevemre se..valami történt..."
"Jól hiszed, valóban Akame vagy.. vagy micsoda.. és igen, történt..de azt magadnak kell megtudakolnod.."-mondja Arthur, akinek a hangja hasonlít az Akame álmában lévő fiújéhoz.
"Ez nekem túl ködös.. valamint miért olyan a hangod, mint az álmomban lévő alaknak?.. csak nem te voltál az?.."-gyanakodó tekintet.
"Nem én voltam, nem tudom kiről beszélsz..viszont öltözz, megyünk a Világkonferenciára"-parancsol Arthur.
"Micsoda?.. én oda miért kellek?.."-olyan Akame szeme akár egy hipnotizált emberkének.
"Ha esetleg eldurvulna a helyzet te segítesz majd.."-mondja az angol fiú, majd sétál az ajtó felé, kinyitja, kimegy, becsukja.
/Kicsit később a Konferencia teremben/
"Figyelem! Figyelem! Minden ittlévő országnak, beszélgessünk egy kicsit a válságról, ami elérte Magyarországot sajnos, viszont segíthetünk rajta."-Kiabál bele a tömegbe egy szemüveges bomber kabátos fiatal fiú, viszont az országok nem akarnak elcsendesedni, ekkor hirtelen egy óriási csattanás hallatszik egy asztalról, mindenki arra néz, és egy erős szőke izmos férfit látnak.
"Németország, megmentettél..-, mondja az amerikai, és beugrik be egy chibi fej Németország feje mellett, de Németország csak lecsapja a chibi fejet.
"Nem miattad teszem Amerika, hanem mert már baromira idegesített ez a lárma.."-köpi oda a srácnak a német. "MINDENKI AZONNAL FIGYELJEN, NEM LESZ KÉTSZER ELMONDVA, A VILÁGVÁLSÁG ELÉRTE MAGYARORSZÁGOT, DE MI TUDUNK SEGÍTENI RAJTA, JÓL HALLOTTÁTOK, MOST PEDIG FOGJÁTOK BE A SZÁTOKAT, ÉS HALLGASSÁTOK A SZERENCSÉTLENT."-hirtelen az összes ország befogja, és Amerikára néznek.
"Jó..jólvan akkor..."-elkezd beszélni Amerika, rengetegen helyeselnek, egyedül egy fehér/ezüstüs hajú fiú issza nyugodtan a sörét, és meg se szólal, néha beleröhög az előadásba.
A fehér/ezüstüs hajú fiú hirtelen egy elég erős ütést érez a tarkóján, amitől ledől a székről, elalszik, az ütés tulajdonosa pedig Németország.
"Hangos vagy Prussia..Most legalább csendben maradsz.."-mondja tök nyugodtan a német, miközben az összes ország fején néhány vízcsepp jelenik meg, majd inkább gyorsan ránéznek Amerikára, majd a Világkonferencia folytatódik.
/Kb fél óra, és Amerika cica poci simogatása utáni idő/
"Ah, szóval ez lenne az a hely..hhhm...érdekes, kíváncsi vagyok itt van-e.."-néz a nagy épületre egy hosszú fekete hajú lány, akinek az íriszei akár a vér.
A lány besétál halál nyugodtan, nem is érdekli, hogy van kint néhány őrszerű bigyó. ~Miért vannak itt őrök?..valami főhadiszállás lesz?..~-gondolja a lány, majd elég durva lármát hall egy kétszárnyas ajtó mögül, kinyitja, az ajtó nyikorog, mire mindenki oda kapja a fejét, látszik rajtuk, hogy eléggé megijedtek, egyedül Arthur megy oda a lányhoz, majd mellé áll.
"Ezek lennének azok az országok, akiket szükség esetén hatástalaníthatsz."-mondja a fiú.
"Öhm..értem..Hello...Akame vagyok..és Arthur azért küldött ide, hogyha lármát csaptok büntesselek meg titeket..de vigyázzatok..akár ölhetek is...".
Mindenki hangos suttogásba kezd, majd egy barna hajú zöld szemű fiú ugrik fel a helyéről, és odaköpi Akamenak.
"Cheeee....mi nem halunk meg, az országok sose halnak meg..Konoyaro.."-mondja hűvösen, de kicsit idegesen. "Plusz aztse értem mit keres itt egy lány..egy LÁNY, aki csak bámulni~"-hirtelen befogják a száját a srácnak, a másik hasonló kinézetű fiú, de neki kicsit barnított bőre van fogta be a hangos fiú száját.
"Ne haragudj Senorita, csak Roma kicsit hangos"-mondja bocsánatkérő hangon a fiú.
"Nem baj..megszoktam..plusz nem is idegesítettem fel magam rajta."-mondja nyugodt hangon a lány.
/Miután a szóváltás megvolt, a Konferenciának VÉGRE vége lesz, mindenki elvonul, egyedül öt ország marad a teremben/
Akame odamegy hozzájuk.
"Öhm, ti nem mentek?. vagyis nem kéne?."-szólítja meg őket, mire mind az öt felkapja a fejét, az egyik szőke hajú fiú széles vigyorral szól hozzá.
"Ez a "normális" helyünk, nem szoktunk elmenni sehova se~. " -kicsit dán akcentussal beszél a srác.
"Rendben.. ahogy szeretnétek.viszont én megyek, bye~ " -köszön el a lány, majd kimegy az épületből, sétál hazafele, amikor valakinek az érintését érzi a vállán, ijedten megfordul, és szemez vele, azzal az emberrel akit kiakart törölni az emlékeibőlk örökre, vele..aki mindig kockás ingben van, vele.. aki megkeserítette az életét még régen..vele.. akit tiszta szívéből utál mostmár.
"Végre megtaláltalak Akame"-szól a lányhoz, a hangja egyezik az álomba lévő hanghoz, ő volt..ez a srác volt az aki az álomban szerepelt.
"Ez...n...em igaz...miért?..."
1.rész vége.
/Kb fél óra, és Amerika cica poci simogatása utáni idő/
"Ah, szóval ez lenne az a hely..hhhm...érdekes, kíváncsi vagyok itt van-e.."-néz a nagy épületre egy hosszú fekete hajú lány, akinek az íriszei akár a vér.
A lány besétál halál nyugodtan, nem is érdekli, hogy van kint néhány őrszerű bigyó. ~Miért vannak itt őrök?..valami főhadiszállás lesz?..~-gondolja a lány, majd elég durva lármát hall egy kétszárnyas ajtó mögül, kinyitja, az ajtó nyikorog, mire mindenki oda kapja a fejét, látszik rajtuk, hogy eléggé megijedtek, egyedül Arthur megy oda a lányhoz, majd mellé áll.
"Ezek lennének azok az országok, akiket szükség esetén hatástalaníthatsz."-mondja a fiú.
"Öhm..értem..Hello...Akame vagyok..és Arthur azért küldött ide, hogyha lármát csaptok büntesselek meg titeket..de vigyázzatok..akár ölhetek is...".
Mindenki hangos suttogásba kezd, majd egy barna hajú zöld szemű fiú ugrik fel a helyéről, és odaköpi Akamenak.
"Cheeee....mi nem halunk meg, az országok sose halnak meg..Konoyaro.."-mondja hűvösen, de kicsit idegesen. "Plusz aztse értem mit keres itt egy lány..egy LÁNY, aki csak bámulni~"-hirtelen befogják a száját a srácnak, a másik hasonló kinézetű fiú, de neki kicsit barnított bőre van fogta be a hangos fiú száját.
"Ne haragudj Senorita, csak Roma kicsit hangos"-mondja bocsánatkérő hangon a fiú.
"Nem baj..megszoktam..plusz nem is idegesítettem fel magam rajta."-mondja nyugodt hangon a lány.
/Miután a szóváltás megvolt, a Konferenciának VÉGRE vége lesz, mindenki elvonul, egyedül öt ország marad a teremben/
Akame odamegy hozzájuk.
"Öhm, ti nem mentek?. vagyis nem kéne?."-szólítja meg őket, mire mind az öt felkapja a fejét, az egyik szőke hajú fiú széles vigyorral szól hozzá.
"Ez a "normális" helyünk, nem szoktunk elmenni sehova se~. " -kicsit dán akcentussal beszél a srác.
"Rendben.. ahogy szeretnétek.viszont én megyek, bye~ " -köszön el a lány, majd kimegy az épületből, sétál hazafele, amikor valakinek az érintését érzi a vállán, ijedten megfordul, és szemez vele, azzal az emberrel akit kiakart törölni az emlékeibőlk örökre, vele..aki mindig kockás ingben van, vele.. aki megkeserítette az életét még régen..vele.. akit tiszta szívéből utál mostmár.
"Végre megtaláltalak Akame"-szól a lányhoz, a hangja egyezik az álomba lévő hanghoz, ő volt..ez a srác volt az aki az álomban szerepelt.
"Ez...n...em igaz...miért?..."
1.rész vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése